Horvátország - Isztria - Dvigrad: középkori romváros

A horvát tengerparti nyaralások számunkra egyet jelentenek az Isztriai-félszigeten elterülő Rovinj városával, az árnyas strandokkal az isteni fenyőillatú Naturpark területén, és a nyüzsgő, hangulatos középkori óvárossal.

Van azonban, hogy az ember lánya besokall az emberáradatból, és azt valami nyugisabbra, békésebbre váltaná. Így kalandoztunk el a zsúfolt partvonalról a félsziget belsejébe, és fedeztünk fel új kincseket.

Dvigrad - Európa legnagyobb romvárosa

Most Dvigrad városáról mesélnék, ami tulajdonképpen csak a középkorban volt város, ma Európa legnagyobb romvárosa,

mindössze 20 percnyi autóútra Rovinjtól, egy domb tetején elhelyezkedve.

Kedvelem a földgolyó azon különleges részeit, amiket a turisták hada még nem fedezett fel magának, és nyugalomban, a természetbe simulva tudom a terület igazi arcát, energiáját megcsodálni. Dvigrad épp egy ilyen misztikus hely.

Fénykorában a városnak állítólag 1000 lakosa volt. Jó földjeinek és ivóvizének köszönhetően fontos kereskedelmi központ volt akkoriban a félszigeten. A 16.-17. században kitört pestis és maláriajárvány következtében azonban nagyon megfogyatkozott a lakossága. A fejük felett zajló, Ausztria és Velence közötti háború, valamint egy újabb pestisjárvány tette be az itt élő embereknél a kiskaput: a lakosok túlnyomó része leköltözött inkább a völgybe, a biztonságosabbnak vélt Kanfanarba. A legkitartóbb utolsó 3 ittmaradt család az 1700-as évek elején hagyta el a várost, végleg átadva azt az enyészetnek.

Dvigrad különlegessége tehát, hogy nem rombolták háborúk, semmiféle természeti katasztrófa nyomai nem láthatóak: a természet egyszerűen csak lágyan visszafoglalta az emberek által elhagyott területeket. Így a kőváros a mai napig jól egyben van: megvan a városkapu, a városfalak nagy része, néhány védőtorony, lakóházak, és a város főterén egy sziklán a város fölé magasodó Szent Zsófia bazilika maradványai is.

Egészen a közelmúltig az épületeket szabadon pusztította az idő vasfoga, de napjainkban védett területté nyilvánították és állagmegóvási munkálatok folynak benne. Ottjártunkkor is voltak lezárt területek, amelyeken munkásemberek kopácsoltak éppen. 

A növényzettel benőtt romok között sétálva abszolút érzékelhető az élet körforgása: itt egyszerre van jelen az elmúlás, és az elhagyatott romokon születő új élet - az újjászületés hangulata. Ezért olyan misztikus, ezért olyan különleges számomra ez a hely.

Kilátás a romvárosból